Az év végi pénzesőből jutott a kultúrára is: 600 millió a Trianon-trauma ápolására, 400 millió az adófizetőknek tetsző irodalom kifejlesztésére, 1 milliárd a vidéki folyóiratoknak. A súlyos százmilliók mellett felbukkan egy szerény, de annál meglepőbb tétel: a Miniszterelnökség 27 milliót adott Ungvári Tamás két könyvének kiadására, a kedvezményezett a Scolar Kiadó Kft.
Sajnálna Ön 875 ezer forintot egy száz évvel ezelőtti helytörténeti tárgyú könyvsorozat megvásárlására? Szerencsére a kormány nem ilyen kicsinyes, a 1836/2016. (XII. 23.) számú határozata 600 millióval támogatja Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai című 26 kötetes sorozatának újrakiadását.
A sorozat első kötete százhúsz éve, 1896-ban jelent meg, az utolsó a világháború kitörésének évében, már két évvel a szerkesztő-névadó Borovszky halála után. A 26 kötet a Trianon előtti Magyarország „történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája” – a mű egyébként ingyenesen is elérhető a Magyar Elektronikus Könyvtárban.
A ’80-as évek végén megjelent reprint kiadás egyes darabjai is rendre felbukkannak az antikváriumokban, de aki korszerű, digitális alapú újranyomtatott példányt szeretne, megveheti kötetenként 30-40 ezer forintért – vagy egyben az egészet, közel 900 ezerért.
Hogy ezek után miért kell a teljes éves magyar könyvkiadási támogatás összegével megegyező értékű támogatás egy újabb reprint kiadásra, arra egyelőre nincs válasz. A könyves szakma tiltakozik, akárcsak az írószervezetek a kormány másik nagy karácsonyi ajándékpakkja, az udvari tehetséggondozó-szervezetnek nyújtott 400 millió miatt. Ez így együtt már 1 milliárd, ennyi pénzt elkölteni egy lépésben az már nettó kultúrpolitika.
Hogy a Borovszky 600 milliós reprintjének mint politikai gesztusnak nagyjából ugyanaz a funkciója, mint a budai Vár áltörténelmi épületei visszaépítésének, azt talán nem kell hosszan bizonygatni. Mint ahogy az a 400 milliós támogatás sem egy túlbonyolított kultúrpolitikai játszma, amivel a Kárpát-medencei Tehetségkutató NKft-t hozták helyzetbe nagyvonalú kormányzati mentorai.
A KMTG apanázsa a tízszerese annak, amennyit a József Attila Kör tavaly támogatásként kapott, és bő tizenötszöröse annak, amennyi 2016-ban a Magyar Írószövetségnek a költségvetési törvény alapján járt.
De miképp értelmezzük azt a 27 millió forintot, amivel a Miniszterelnökség tavaly év végén megtámogatta a Scolar Kiadó Kft-t, hogy megjelentesse Ungvári Tamás „Kaland és gondviselés”, illetve „A regény és az idő” című műveit?
Ez utóbbi eredetileg 1977-ben jelent meg – 3 évvel a szerző A rock mesterei c. kötete után. Ez volt az az időszak, amikor szexről a kommunista ifjúsági magazin utolsó oldalain lehetett kérdezni dr. Veres Pált, a rockzenéről pedig a közel 50 éves Ungvári Tamás írhatott könyvet. Igaz, már a Beatles-t is az ő szemüvegén keresztül vehette szemügyre a nyugatimádatra hajlamos ifjúság.
Ungvári termékeny szerző, az 50-es évek elején már rendszeresen publikált különböző periodikákban, ’67-től átlagosan évente egy könyvvel jelentkezett. Irodalomelmélettől a torinói lepelig szinte bármiről tud mesélni a most 86 éves polihisztor – igaz, hatalmas terjedelmű életművének értékelése messze nem egységes, sem történeti-tudományos, sem morális értelemben.
Egy biztos: Ungvári a 70-es évek óta intenzíven jelen van a nyilvánosság frontvonalában. Bár sosem állt hozzá közel a nyílt rendszerbírálat, sőt, szerepe a különböző rezsimekben politikai értelemben inkább a klasszikus társutasként írható le, az utóbbi években heti rendszerességű médiaszerepléseit leginkább az ATV műsoraiban, illetve a Klubrádióban abszolválta.
Nehéz lenne ebből a körből még egy megmondóembert találni, akinek a műveit, művei kiadását pénzzel támogatja a Fekete György – Szőcs Géza – Kerényi Imre nevével fémjelzett aktuális kultúrpolitika.
De nemcsak a támogatás mögötti politikai szándék nem evidens, az összeg is némi magyarázatra szorul. „27 millióból a teljes Esterházy-életművet ki lehet adni első osztályú minőségben, úgy, hogy minden könyvtárba jut belőle ingyen” – reagált az összeg nagyságára egy könyvkiadásban érdekelt forrásunk.
Azt mindenesetre mások is megerősítették, hogy egy átlagos terjedelmű, 1-2 ezer példányban kinyomott átlagos minőségű könyv bekerülési költsége honoráriummal sem haladhatja meg a két millió forintot, reális viszonyok között az összeg közelebb áll az egymillióhoz.
Vagyis úgy néz ki, a kormányzati jóindulat 23-25 millióval túltámogatta vagy a Scolar Kiadót, vagy Ungvári Tamást.
Szerettünk volna tisztábban látni az ügyben: kértük a kedvezményezett kiadót, közpénzről lévén szó, küldené el nekünk a Miniszterelnökséggel kötött támogatói szerződést: „(…) a támogatási szerződést, vagy a támogatással kapcsolatban született más, hasonló tartalmú dokumentumot – a személyes adatok kitakarásával – szíveskedjenek megküldeni. Amennyiben úgy ítélik meg, hogy a támogatásról szóló dokumentum valamilyen okból mégsem tartozik a nyilvánosságra, úgy kérem, hogy a dokumentumnak a miniszterelnökségi döntést indokló részét küldjék meg.”
Válaszában a kiadó igazgatója a háromoldalú jogügyletből adódó bonyolult helyzet miatt türelmet kért, hogy adatvédelmi szakértővel konzultálhasson. De az adatvédelmi szakértő sem három, sem hat nap alatt nem tudta kialakítani végleges álláspontját, ismételt érdeklődésünkre ingerült elutasítás volt a válasz.
Eltelt egy hónap, de a háromoldalú jogügylet adatnyilvánossági problémáját még mindig nem sikerült megoldani.
Most tehát az adatvédelmi hivatalhoz (NAIH) fordulunk, döntsék el ők, a nyilvánosságra tartozik-e, milyen indokkal és milyen feltételekkel támogat a miniszterelnökség kötetenként 13,5 millió forinttal szerzőt és kiadót. Sok pénz ez, de kötetenként 10 millióval még mindig beljebb vagyunk, mint a 26 kötetes Borovszky-reprintre adott 600 millió esetében.
Becker András
Januári előfizetési akció!
Januárban minden huszadik régi és új előfizetőnket megajándékozzuk egy Átlátszós pólóval. Részletek itt.
